Dust in the wind

Most nincs panasz kivételesen. Vizsgaidőszak van..leginkább, meg Újszegedre múving.Nyugodtan alszom. Már amennyire lehet... Mr. Valljunkszerelmetnégynapután még nem adja fel. Unom. Nem kell senki. Főleg akiben nincs tartás. Aljas terveket szövögetek a jövővel kapcsolatban. Csak hagyjon mindenki békén.

Vivien alszik. Lilla tombol. Nem használom ki amit kaptam. Fasz vagyok. De lesz ez még így sem, mert úgyis elérem, amit szeretnék,előbb vagy utóbb.

Néha hiányzik egy-egy barátom...de aztán leülök és megvárom amíg elmúlik. Éppen elég egy érzelmileg instabil tyúk is ebbe a szobába :D

Újra álmodozom. Megvalósítható vagy éppen képtelen dolgok ezek. A megvalósíthatót beteljesítem, az "ez úgyis csak álom marad'- komponensekkel pedig próbálkozom, hátha..:D

Mindig ilyen leszek. Egy folyton szerelmes kislány, akinek az erős, elérhetetlen álomherceg kell, még ha folyton padlót is fog miatta...(AKURVAANYJáT!)

:D

 

Amúgy meg B.Ú.É.K.   pontosabban boldog világvégét, petschek!

adagolása maximum napi 3x1 tabletta

na most kéne írni...de minek ha szörnyű?Most kéne elrohanni,elfutni,elszaladni...

Nem az a rossz, ha egyedül van az ember, hanem az, ha azért hagyták el, mert nem volt ELÉG fontos....

Nem kell már senki.Írni akarok és fogok is.Sok-sok szart amitől ki lehet akadni...de én nem vagyok Jane Austen sem tehetségben, illetve a happy endek sem feltétlenül biztosak már.

Megírom.

Megmarad az illat.Alicia Keys.Jazz és főzés.

Miért nem vagy mellettem?

Inkább lett volna eleged belőlem később, mint most hogy az én érdekemben...vagy nem tudom.

Azzal, hogy magányra kárhoztatod magad, engem is.

Én találtam volna megoldást...de te mondtad...én jobban szeretlek...

bár egy másik nő lett volna fontosabb hogy utálhassalak..

nem akarok már senkinek sem fontos lenni...ha neked nem voltam eléggé.

nyál...

a rózsaszín köd már fekete

érzem az illatod.

...és soha többé nem lehet már az enyém egyetlen mozzanat sem.

Soha nem engedlek el.Tudom.

na ilyenkor vétéeff...

"Kezdesz már megszokni,ugye?"

Igen...és ez azt jelenti,ha megígéred h felhívsz,számítok rá h ez így is lesz és remélem h annyit gondolsz rám,mint fordítva...de nem merek panaszkodni,nehogy az exed sorsára jussak....

Osztályanálkozó

Szar volt. Akárhonnan is nézem.Újra visszahozott hat-hétéves poénok,szívatások.Mindenki azt hitte h lehet h az összes ember az osztályból változott, én tuti nem.Pf.

Alkesz poén egy olyan embertől aki már kaja előtt is pálinkázott, kéretlen seggrepacsi, amit túlreagáltam azzal h kifejeztem nemtetszésem, szörnyen szar buli, szar zenével és igazi rotakaparángató parasztokkal.Lehet városi sznobnak nevezni.

Én boldog vagyok...és végre a jó úton ahhoz hogy elérjem azokat a célokat, amiket kitűztem magam elé.De még ez sem lesz elég.Bár...talán a mohóság is elnyeri méltó jutalmát egyszer :D

Végre ... talán.. egy kicsit büszke vagyok magamra...

Összefoglalva: Kalocsáról még macskát se... :D

...nyá... :D

sok a mosoly,kevés a magyarázat

 

...még most is érzem az illatod...

nem tudom hogy magamnak

vagy neked hazudok

ha tudok...ha tudok...

ZIP.Mert túl sok minden történik egyszerre :D

Ady Endre: FÉLIG CSÓKOLT CSÓK

Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

 

 

Nem nyálaskodok. Bele tudtam volna gondolni.De van olyan luxus, amit az ember nem enged csak úgy meg magának...ma is ugyanolyan nap lesz, mint a többi...kifőzöm magamból az agyamba belealjaskodó gondolatokat, a zenével elnyomom a fejemben zúgó trafóhangot. Nincs mi lett volna, ha...nincs bizony :D

Mi volt a problémád azzal h jól mertem érezni magam?Mindenáron kontaktot akartál?Még akkor is ha ezzel égeted magad? Nem értelek.Nem értem magam, hogy hogy tudtam beleesni anno egy ilyen szaralakba:D De a lényeg az, hogy érezd jól magad.Csak ne a közelemben.

Nemcsak tőle vagyok rosszul mostanában.A barátaim is okoznak csalódást bőven, de mindig van valami új, vagy egy rosszul kezelt és a "jobban meg kellett volna becsülni"-kategóriába tartozó ismeretség, amin most próbálom épp kiküszöbölni az évekkel ezelőtti csorbát. Mert megéri.

 

ex

kicsit mindig olyanná váltál,akivel épp voltál

ömlik a szar

Nem bírom tovább az engem körülvevő siratóasszonyokat, az önsajnálatot és a múlton való kesergést...egyszerűen hánynom kell az egésztől.

Még ha a te személyiséged lenne,amit most foggal-körömmel védesz...nem tudom,ki vagy már,de ez az önostorozó ember,aki ott vágja maga alatt a fát ahol tudja..

..hát...ha neked ez kell,egészségedre.De már mondtam hogy ezt nem nézem tovább...

 

...illetve...

„A barátság egy olyan kapcsolat, melyben megmutatkozik az ember semmilyen más teremtménnyel össze nem hasonlítható egyedisége - a személyessége, és különleges helye a teremtésben. Olyan mély kapcsolat, amire csak az ember képes, ezért ilyen kapcsolata az emberen kívül más élőlénynek nincs, és nem is lehet. Nagyon kevés olyan kapcsolati forma létezik, amiről annyit írtak volna, mint a barátságról. Talán a szerelem az, ami vetekszik - mint örök írói téma - a barátsággal. Homérosztól Shakespeare-ig sokan és sokféle módon írtak eme embert-gazdagító kapcsoltról. A feltétel nélküli szeretet képes arra, hogy két személyt igaz baráttá, egy lélekké fonjon össze. A mély, őszinte, igaz barátság alapja ebben rejlik. Az emberi kapcsolatok legnagyobb ellensége, ha a szeretetünket valamilyen feltételhez kötjük. ~Szeretlek, ha te is szeretsz engem, szeretlek, ha...~ Itt már bicsaklik és csorbul ez a nemes érzelem.
Az igaz barát szerepe, hogy mindig teljes elfogadást mutasson a másik iránt, a másik érdekeit helyezze előtérbe. Az nem barátság, ami saját érdekeire mutat; az csupán szentimentális érzelmi kötődés. Sajnos gyakran előfordul, hogy két ember egy érzelmi kötődésben él, és meg vannak győződve arról, hogy az egy jó barátság. Pedig minden olyan kapcsolat, ami nélkülözi a másik felé való szolgálatot, csak az önző érzelmek kielégítését szolgálja. Az igazi barát, minden helyzetben a másik érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ez a fajta barátság nagyon ritka, és éppen ezért nagy-nagy kincs, amit meg kell becsülni.” - Duló Attila

Haragszom, mert tönkreteszed az életed és végignézed ahogy kifolyik a kezeid közül,szarva az egészre. Haragszom mert mostanában hülyeségeket csinálsz és mindenki / mindenkinek a véleménye fontosabb,mint az enyém,pedig ez nemrég még nem így volt.

Ó...és haragszom magamra,hogy nem tudok tenni ellene semmit,de leginkább azért,hogy ez most felnyitotta a szemem, így láthatom,kik azok, akikre tényleg lehet számítani.

Optimizmus vagy szerethető mániás depi?

Szabad egyáltalán ilyen pofátlanul boldognak lennem? Miért is vagyok az? Valami nem stimmel, a tér-időkontinuum furcsa, eltorzult résébe sikerült belepréselnem magam, ahol az agressziót kivéve abszolút jól tudom érezni magam? Vagy csak a meló- szakosodás kombó miatt van?

Túl sok a kérdés, de bevallom,nem is érdekel annyira a válasz. Lehet, jobb is hogy nem tudom  mi miért ilyen, még ha a mániás depresszió szinuszgörbéjének felső pontján is örömködök épp most :D

Minden jó lesz. Tudom.

szülői szeretet

Itt van vége. Nemcsak hogy nem kapom vissza amit kölcsönadtam, de még meg is lettem fenyegetve hogy semmi pénzt nem kapok a jövőben. Plusz be lett ígérve egy pofon is így 23 évesen. Na kérem, ennek vetünk itt véget a nyáron.

 

"Meddig tartana el más egy gyereket?"

Kérdésre kérdéssel: Miért nem hagytad hogy két lábra álljak, miért kellett azzal fenyegetni hogy ha nem sikerül sem kapok egy fityinget sem?Mert a levelező nem ugyanaz? Mert ha levelezővel végzed el az egyetemet, akkor nem lesz belőled semmi? Segítek, kedves nyolc osztályt végzett édesanyám: ha elvégzem nappalin sem 100% hogy el tudok helyezkedni a szakmámban,sőt...

Fenyegettek? Megszabadulhatok ettől.Nagyon könnyen. Levelezőre megyek át és dolgozok. Nem kell tőletek már semmi. Hitelből adok kölcsön és nem kapom vissza?Mert mennyit áldoztatok már rám az életetekből?

*röhög*

Meddig hallgathatnám ezt még?Életem végéig? felejtsétek el. nem csinálunk Lillából is idegbeteget.Ettől jobban...

Semmi sem jó

Itt sem jó.Szörnyen belefáradt az agyam a filózásba...munka-pénz és a nem létező szerelmi élet...unalmas.

Azt mondják, idővel minden rossz emlék megszépül...ahhoz képest már el is felejtettem, szinte, milyen érzés volt hallgatni a vádakat, meggondolatlan szavakat. Vajon ő hiányzik, vagy csupán a tudat, hogy volt mellettem valaki?

Lesz-e egyáltalán férfi a Földön, aki igazán hozzám való?

Nincs nyugtom itt, mégsem tudok csinálni semmit. Rosszul vagyok alapjáraton is, de megy a csesztetés folyamatosan. Ki kéne szellőztetni a fejem, de HOL???

Nyugalmat akarok, bizsergető nyugalmat, amikor érzem, fontos amit teszek, vagyok valaki és ezt értékelik is. De valahogy körüllengi az egészet egy tompa, hazug apátia. Mintha az sem érdekelne, ha az egész kifolyna a kezeim közül és eltűnne a semmiben. Ha küzdök ellene is megtörténik, akkor minek hát az erőlködés?

Freedom alone

Freedom alone

 


Crimson lights of hatred,

The blackness of the sorrow

Things I've thought was sacred

what happened,I don't know.


I vain I tore apart the bondage,

thought to be free is the reason to be

No one understands my language,

And their hooded eyes cannot let them see.


So I am free,but I can't let you die

I gave you my own hand to help

Cut down the strongest tie from your eye,

that you attached there yourself


My only purpose was to free you

Blindfolded fool,I gave you a knife,

You stabbed me, now I see the Truth

You are just a slave of your own life.

#482

Kezdem úgy érezni, az ismerőseimet eltiltják tőlem.Ha nem, akkor csak le vagyok szarva.

#481

fel akarlak hívni...de nem tehetem...

gergőnek...talán,vagy..mittudomén

Az, hogy  én mit érzek....az egy dolog...az egy másik..hogy ki mit gondol,az nem érdekel, de az,hogy azt hiszed,én azért szakítottam,mert nem érzek semmit az...szánalmas...

tudod...

te, akinek köze nincs hozzá...szeretem a bátyád...és ez nem is múlik el egyhamar.Nagyon rég szerettem már ennyire bárkit is...de sosem aláztak még meg ennyire,mint ő.Te akinek van akkora büszkesége,mint neki,tudhatod ez mit jelent...és nem értem miért rúgsz még belém te is...tudod egyáltalán,hogy akire felnézel,mit tett velem amikor te nem láttad?

Tudod mennyire akartam? tudod,még mindig mennyire szeretem?ÉS TUDOD MIT TETTEK VELE AZ ELŐTTEM LÉVŐK?!Egy senki vagyok neki...miattuk....pedig nem akartam...én szeretem azt az embert...és egy másodpercig se kéne más,mint amit ő adott nekem...aztán....

"én nem bízom benned,mindent megbeszélsz a barátnőddel"

El kell mondanom még egyszer hogy ...nem érdekel már,nem magyarázkodom...

csak ti ne...csak ti ne szívjatok amiatt,hogy a bátyád...túl keményfejű ahhoz,hogy ne engedjen kisétálni az ajtón...

ssenki nem tudja basszameg átérezni?!ÉN SZERETTEM...ÉN SZERETEM...de te túl büszke vagy, hogy beismerd,hogy undorító módon bántál velem....és hogy merem rosszul érezni magam?bár látnád..."Nem én vagyok szerelmes a másikba"

nem érted mi a különbség...nem tudom,hogy mertelek szeretni....ennyire nehéz lenne érteni?mert senki szerint sem az...akkor nem nálam lehet a probléma...,

issssssssssssstenem,de hiányzol...     te, aki ... aki... de már mindegy...

barnalacibejegyzés.kösz.jippi.

Egy rímre faragva

Mint az őrült ki letépte lábát,

üvöltöd mások hibáját

vicsorgod magad konok vádját

hogy bántsd a világ egyszerű lányát,

ki szerinted csak hazudta báját.

 

Mint az őrült, ki tagadja vágyát,

az újra csak húzza a száját,

ellöki magától párját,

megveti kriptahideg ágyát

és álmodja tovább örök remete-álmát...

itt volt...bár már rég elszállt az idő, amikor...

Nehéz lesz ezt annak olvasni, aki nem ismer igazán....

szóval....szinte senkinek nem lesz könnyű olvasmány...pedig a fogalmazásmód igencsak egyszerű.

Itt az ideje elgyengülni...és azért sírni,amit már nem tudok magaménak és már nem kell nekem....eddig nem sikerült kiadnom magamból azt ami akkora stresszt jelentett...bár érzelmileg már nem mozgat meg...legyen hát ennek az éjszakának a főcímdala:

 

valami...valami...sötétség...

Annyi ideig rettegsz a  sötétségtől, hogy mire kikezeled magad, rájössz,hogy a fényben sokkal ijesztőbb dolgok várnak...

nyáhh...

Ülök a trolin és random rámjön a sírás...hogy miért, azt nem tudom...kurva hormonok, utálom néha hogy csaj vagyok....

Hat nap és végre písz lesz a kis lelkecskémben...más bajom nem lehet, tuti ez a bibi, csak ott tartanánk már.

Minden problémám szertefoszlott vagy legalábbis eltörpült...már több mint egy hónapja...

Nem tudom feldolgozni ezt az érzést...egyelőre. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

A béke kib*szott szigete

Minden felborult...felborult és megváltozott...és most kivételesen nem a hormonháztartásom. Lehet nevetni...már azt is leszarom. Szeretem. Igen, msnen ismertem meg, igen, távkapcsolatban vagyunk és beleszerettem.

Eljön az a nap amikor már távoli emlékként tekintek vissza 2010. január 29-ére...olyan gyorsan történt...és annyira nem akartam...mondhatnám hogy újra itt van AZ az érzés...de ez egészen más...nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok...és boldog.Megbízom benne tejlesen...és csak azt akarom látni, hogy mosolyog rám...

A távolságot sem látom olyan tragikusnak, bevallom őszintén...szar meg nehéz ez a szituáció, de úgy érzem, mindenre fogunk megoldást találni idővel...mármint jobbat mint az ingázás.

Nincs félelem

Nincs sírás

nincs tragikus beteljesületlenség...

csak optimizmus és én vagyok a béke kib*szott szigeteeeeeeeeeee

 

Fuck Valentine's, I'm in love with my own life, finally...

Régebbiek | Végére »